Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bogoly József Ágoston: Interface

Bogoly József Ágoston Interface című verseskötete 2022 tavaszán jelent meg.

article preview

Köszöntöm az Olvasót!

Bogoly József Ágoston (1958) vagyok. Verseim kérdezők, keresők és a létértelmezésre is nyitottak. „Itt a halottak élnek, itt a némák megszólalnak.” Ezekben a versekben a költői képalkotó lehetőségek, a régi költői konvenciók és a költészet mai megújítására hívó távlatok olvadnak össze. Érintkezési felületet képeznek és az olvasó számára irodalmi interface jön létre. Föld és ember összetartozik. „Az ember fáj a földnek.” Ez Vörösmarty sora. Ha ő most élne, akkor ma főleg így beszélne. Metahistória című versem a fájdalmas körtácra utal, ami maga az emberi történelem.

Interface című verseskötetemet a biopoétikai szemlélet, az archaikustól a jelenig ívelő hagyományötvözés és a kozmikus látószög jellemzi. Olvasómat a hagyományba illeszkedő és  kísérletező, az alkotó kedvvel teli versek befogadása irányában érzékenyítem. A kibontakozó emberképet, világérzést, amit verseimmel képviselek, azt az emberi árnyalatokba, a digitális innovációba, a spirális köridőbe és a kozmikus létezésbe helyezettség finomszerkezetében élő mai emberek érzékelik. A versben mikor, ki beszél? A tradíción, a konvención túl, mi a hozzáadott érték?

Egy élményemet megosztom. Kisfiúként Françoise Hardy francia énekesnő dalait kedveltem. Meghallhattam az 1960-as években ismertté vált dalait. Avoir la parole, azaz szóhoz jut a lélek? Ezt kerestem. Ettől kezdve már folyton éreztem, a léleknek van kedve, lenne kedve megszólalni, hiszen ez a költészet. Ezt a korai felismerésemet és élményemet a Françoise Hardy című versemben megírtam.

Kötetem mintázatát röviden bemutatom és verseim közül néhányat cím és témavilág szerint említek. Bölcseleti, kérdező verseim: Az időről; Parmenidész apokrif kézirata; Körtánc; Wittgenstein asztalánál. Kereső verseim: Kallódás; Reggel Heideggerrel. Létértelmezésre is nyitott verseim: Egyediség nélkül; Barlanghasonlat; Transfiguration. Magyarsághagyománnyal ötvöződő verseim: Rubato, Bartók ; Premodern; A folyónál; Az elhagyatottság éjjelén; Őriznek téged az angyalok; Metahistória. Kozmikus látószögű verseim: Bolygó idő; Űrutazás Kosztolányi Dezsővel; Vakablak; Seneca bácsinál látogatóban. Biopoétikai szemléletű verseim: Vándorló örvények; Trópusi metafizika; Esti Kornél amazóniai éneke; Biopoétika; Ngorongoro; In flore novo. Az emberi finomhangolást képviselő verseim: Átváltozások; Debussy látomása; Szótlanul. Françoise Hardy, L’amitiè (1965). 

A természeti- és a mesterséges intelligencia-kód innovációját érzékeltető versem: Interface.

A költészet sokszor átöltözik, változik. Karinthy Frigyes véleménye:„A művészetnek ne legyenek korlátai - / Se ütem, se vonal, se szín.” Van abszolút zenei hallás, van abszolút absztrakt érzékelés is. Van abszolút vers? Van. Költőként, számomra a finomhangolásban szemlélődés szó előtti lelki csöndje, a bensőmben élő metaforák csöndje fontosabb, mint a megszólalás és a leírt betű. Szótlanul című versemből csak a két nyitósort idézem:„Ajtódon dörömbölnek. Szavakkal ölnek csöndet. / Guruló gyöngyeid újra szétrepülnek. / Beszélhetsz…” Hallom: ”Parole, parole…”, visszatérő dallam. Csak könnyedén.

A szó előtti csöndben. Most. A derengő létből, a mélyből napfényre jutni, verset írni? Olvasni? Aztán hirtelen elnémulni, minden egésszel együtt eltörni, elrepedni a másodperc tört része alatt, mint jégen az eltévedt, kósza rianás? Szép csöndben. Hullanak a tollak. Még az angyalszárnyakból is?