Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


bz_a_meltanyolas_ideje_b1.jpgBene Zoltán: A méltányolás ideje című kötete tanulmányok, kritikák, recenziók gyűjteménye. Az Areión Könyvek harmadik darabjaként jelent meg 2012 nyarán.
 
A szerző 1973-ban született, Szegeden él. 2001.óta publikál rendszeresen. Több regénye és novelláskönyve látott napvilágot, elbeszéléseit a legkülönfélébb irodalmi folyóiratok (többek között: Hitel, Magyar Napló, Tiszatáj, Árgus, Kortárs, Forrás, Székelyföld, Bárka, Életünk, Ezredvég, Tekintet, Duna-part, Lyukasóra, Szépirodalmi Figyelő, Irodalmi Jelen, PoLíSz, Helikon) közlik. Több antológia szerzője (mások mellett Az év novellái 2005, 2007, 2008, 2009, 2012; a Mobil kávéház; a Miskolc KapuCíner; a Szeged effekt; a Szeged effekt 2). 2006-ban Fehér Klára-díjat kapott. Ez az első tanulmánykötete.
 
Vélemények a könyvről:
 
Egy szépíró kritikáit tartja kezében az olvasó. A novellista és regényíró Bene Zoltán ismert metaforái (pl. visszacsodásítás, keserédes) és az őt jellemző szemléletmód (pl. az emlékezésről, a történelmi regényről írtak) támpontokként szolgálnak a tanulmányok szöveghálójában is. Mégsem az idegen világok fölé kiterjesztett sajátról van itt szó elsősorban, hiszen a kritikusi szeizmográf minden kétséget kizáróan érzékenyen reagál más írói oeuvre kérdésfelvetéseire, a recenzált mű szövegminőségére.
Bene Zoltán tanulmányíróként, esszéistaként is mértéktartó és nagyvonalú, írásai lendületesek és beteljesítik azt, amit a cím ígér: méltányolnak. Vizsgálatuk tárgyát mindenkor illő, elismerő, be- és átlátó, helyénvaló, vagyis méltó kontextusba helyezik. A hitelesség nemcsak tárgya, de ontikus alapja is e kötetnek: a kortárs hazai irodalom ismert szépírója kritikusként is autentikusan kalauzolja olvasóját.
Varga Emőke irodalomtörténész
 
Bene Zoltán sokféle élmény- és érzékenységformát artikuláló írásainak tárgya és stílusa a hivatásszerűen irodalommal foglalkozó ember szakmai törekvésein túl a szerző értéktudatáról és létbeli pozíciójáról is beszédesen árulkodik. A szeretetteljes elmélyültség és egzisztenciális érintettség motiválta szövegek alapján bizton állítható, hogy Bene Zoltán az emberiség nem túl nagyszámú szabadcsapatából, az elhívás útján járó hűségesek fajtájából való, aki saját növéstervére, önnön transzcendenciájára figyelve teszi a dolgát. Ráadásul − amint ezt Balassi Bálintról, Rimay Jánosról és Madách Gáspárról írott ragyogó tanulmánya, illetve a Mítoszok palócul című kiváló esszéje mutatja − élményszerűség és szakszerűség unikálisnak mondható, példaszerű egységét is megvalósítja. Ez a mozzanat egyszerre rokonszenves és reményt keltő.
Ködöböcz Gábor irodalomtörténész
 
Amikor egy prózaíró tanulmányt, esszét vagy recenziót ad ki a kezéből, nemcsak közölni szeretne, hanem beszélgetni az olvasóval, és mesélni arról, hogyan játszik „fehérek közt egy európait”. Mert aki ma legjobb kulturális írásait gyűjti egybe, Nyugat-Európához kíván csatlakozni. Úgy, mint Márai Sándor egykor. Úgy, mint Bene Zoltán most.
Boldog Zoltán, az Irodalmi Jelen szerkesztője
 
Bene Zoltán nagyon jól tudja és szinte minden szépirodalmi művével és tanulmányával, esszéjével azt állítja, hogy az emberek minden korban, minden helyszínén a világnak ugyanúgy éreznek és gondolkodnak; az emberi méltóság, a barátság, a szerelem, az emlékezés, a hűség valamint a megalázottság, a szenvedés, a fájdalom, a bűn minden korban ugyanazt jelentette. Sőt, korunk mintha ebben szegényesebb lenne a régmúlthoz képest…. Éppen ezért szerinte „visszacsodásításra” lenne szükség, valódi szellemiségre, lelkiségre. Ha Bene Zoltán műveit olvassuk, ilyen „visszacsodásításban” lehet részünk, s ezeket a gondolatokat érhetjük tetten a tanulmányaiban is…
Máté Zsuzsanna irodalomtörténész, filozófus
 
A kötet az areion.ke@gmail.com címen megrendelhető kedvezményes áron, 1.000 Ft-ért.